Hilly – kritika.

Nem minden epikai mű blog, és nem minden blog epikai mű. Ezt tartsuk észben. A Kritika Duck főképp irodalmi alkotások kritikájával foglalkozik... az nem a mi hibánk, hogy néha egy-egy napló-szerű-blog is közbejön.

Megjegyzés: Igen a mostani is ilyen...

 Íme: Hilly~

Cím: Minő kreativitás! Emberek! A történetnek címszereplője van! Hoppá… ugye milyen elképesztő? És nem, most nem vagyok szarkasztikus. Ez tényleg egy fantasztikus ötlet, és sehol sem tudok belekötni.

Mondom is miért:

A blog, mint olyan, a mesélő életét mutatja be, viszontagságait és kínzón nyálas idealizált szerelmi életét. Ez nem epikai mű, hogy valós cselekményszála legyen. Ez egy napló, méghozzá Hilly naplója. Ergo, a cím tökéletes.

Gratula érte. Nagy gratula.

Kinézet: A rózsaszín háttérben gomolygó csillagköd olyan szinten hányingerkeltő a vörös betűtípussal, hogy ne tudd meg. Tényleg szörnyen néz ki, és egyáltalán nem is látom indokoltnak. Most elmondom, mik azok a változtatások, amiket én a helyedben nyomban elkövetnék:

A betűtípust egységesíteni. Minden legyen fekete, és Ariel, Georgia vagy valami egyszerű. Oké, a cím maradhat ilyen különleges, végül is az fejléc helyett van. De a többinél jól nézne ki ha egységes lenne és a fekete még a háttérrel is harmonizálna.

Karakterek: Hilly az a tipikus tucatkarakter, akiből még akkor se tudsz kihozni semmi érdekeset, ha nagyon tehetséges vagy. Nem. Lehetetlenség, és ez sajnos a többi karakternél is így van. A leírásaid elég amatőrök és szűkszavúak. Ennyi erővel akár címszavakban is fogalmazhattál volna.

Történet: A vörös hadsereg óta tudjuk, hogy a mennyiség egy idő után átvált minőségbe, de mit csináljon az ember, ha még csak mennyiség sincsen? Meg úgy egyébiránt semmi. A szereplők felszínesen és mesterkélten szenvednek egyik sarokból a másikba. Mindent túldramatizálnak, ami nem lenne rá méltó… de azok felett viszont elsiklanak, amik valóban megérdemelnének egy kis depressziót. A történetből hiányzik az emberiesség és a lektori munka.

Nos, igen. A helyesírás az, ami talán a legminősíthetetlenebb a Hilly esetében. Vegyünk néhány gyakorlati példát, avagy a személyes kedvenceim:

• Szóköz minden kib@szott írásjel előtt.
• Szmájlik a szövegben. Basszus. Most komolyan?
• Rosszul toldalékolod az angol neveket, illetve néha indokolatlanul használod a kötőjeleket.

Ez a top három, de még sorolhatnám. A legnagyobb baj a részek gyakorisága. Szerintem, ha mondjuk, egy pár nappal tovább érlelnéd a gondolataidat; akkor egész tűrhető hosszúságú és fogalmazású részek születnének.

Végül pedig: A blogodat olvasásra nem nagyon ajánlom senkinek, de ha te örömöd leled az írásában, ne engedd senkinek és semminek, hogy eltántorítson tőle.

Puszil: Brigi, alias Mozart~