Íme a blog: One Direction and My Life :$
A blog címe: Végső soron egészen illik. Tucatbloghoz tucatnév dukál; és a
pirulós smileyt is megértem. Én szerintem el is süllyednék szégyenemben.
Kinézet: Borzalmas. Te komolyan rászerkesztetted egy fonott kosárra
Harryt? Szerencsétlen fiú, ez nem egy délutáni szakkör; kezdj vele valamit,
mert ez így botrányos. Ha nagyon nem tudsz szerkeszteni, akkor hagyd üresen a
blog címével, hidd el nekem, a kevesebb néha több. (Mínusz nulláról nullára
emelnéd a színvonalat. Tényleg.)
Oldalt a modulok száma se nagyon stimmel, én
megértem, ha nem akarod felvállalni magad egy ilyen oldalon… de akkor pakolj
oda elegendő mennyiségű cserét, vagy szöveget. Apropó szövegek. A ’Történetről
^^’ részt átolvastad te egyáltalán mielőtt kiraktad? Amennyiben igen, a helyzet
még elkeserítőbb. Prózai szövegben még a számokat is betűvel szoktuk kiírni,
nemhogy az olyan egyszerű szavakat, mint: meg.
Botrányos.
Szereplők: ?! Most komolyan?! Ezeket a karaktereket én már több
milliószor láttam. Az One Direction részéről ez érthető, de neked mi a
mentséged! Ha már blogolásra adod a fejed, akkor lehetnél egy kicsit
kreatívabb. Tényleg csak egy kicsit. A Jessica Rayn szörnyen sablonos név, a 16
egy tipikus ’tini kor’, a kedvenc színnek nem tudom mi a jelentősége a történet
szempontjából (?), az egyéb rész pedig… Hagyjuk már. Oké, a sztárom a párom egy
érdekes séma, de teljes. Törődj bele, hogy a világirodalom már annyiszor és
olyan tökéletesen játszotta ki, ezt az ütőkártyát, hogy neked semmi esélyed
sincs hozzátenni valami érdemlegeset. Ezenkívül pedig, ennyire nehezedre esne a
próza? Mindenhol csak egyszavas mondatocskák, és a betűket ahol csak lehet
valami írásjellel vagy számmal helyettesíted. Nem menő, szánalmas.
Történet: Olyan szinten unatkoztam
olvasás közben, hogy a matekkönyvem rendszeresen elvonta a figyelmemet. A
történeted semmi újat nem mutat, és még ezt a régi sablonsztorit is szörnyen
gusztustalan formában tálalod. A helyesírás, a részletek kifejtésének hiánya,
és a pokoli párbeszédeid gyakorlatilag kínzóvá teszik az egész történetet.
Igen, ez a történet gonosz gyilkos förmedvénye az irodalomnak.
Végül pedig a megjegyzéseid: Kritikáért kuncsorogsz, de mintha nem lennél tisztába a
kritika szó alapvető jelentésével. A negatív, építőjellegű kritika az igazi kritika. A többi max
dicsérgetés. Ne várd el, hogy egy ilyen gyatra blog után fényesre nyalják a
seggedet. Tégy szívességet a világnak, és szerintem hagyd abba az írást. Olvass
könyveket, hidd el javadra válna.
Őszinte szeretettel:
Mozart~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése