Guys!
De
most komolyan, KOMOLYAN! 11 feliratkozó? <3 Aww. Nagyon szépen köszönöm,
vagyis köszönjük. Most Lau helyében is én nyilatkozom. :3
A
jövőben is igyekszünk minél gyorsabban hozni, a minél átfogóbb és konzekvensebb
kritikákat, reméljük azok is tetszeni fognak. ^^
Akkor
lássuk is a mai kínálatot: Gyilkos lelkek tébolyodása – avagy fétis ellen
nincsen orvos.
A
kritikát szigorúan nagykorúaknak, szülői felügyelet szigorú mellőzésével merem
ajánlani. Ha viszont minden feltétel adott, csapjunk a lecsóba, mert ez nem
lesz egy könnyű menet. ;)
Tudom,
már a csapból is az internet veszélyei folynak, és a f@szotok tele van; DE
ettől függetlenül kötelességemnek érzem felhívni a kedves olvasók figyelmét
néhány lényeges dologra.
Egy:
Nem a közvetlen szembeötlő veszély, a veszély. Nyilván egy tök idegen fazonnak
nem adod meg az elérhetőségedet. Vagy igen? Nem, szerintem se. Ez az egyik
olyan dolog, amit a gyerekekbe már egész kicsiként belenevelnek a szülők, és
még a leglyukasabb agyú pipikék is megtanulják, hogy nem nyitjuk ki idegennek
az ajtót, és nem ülünk be ismeretlenek autójába.
Így
pedig, hogy mindenki tisztában van a veszélyekkel, nem is jelent kockázatot,
meg is látszik; elhanyagolható számú ilyen esemény történik, szinte mindenhol a
világon. (Az egy más kérdés, hogy ezt a néhány esetet viszont úgy felkapja a
média, hogy szinte mást se hallunk hetekig – esetenként hónapokig. Nagyon
helyes. Elrettentő példa, és egyébként is töltsük már ki a valóság showknál
valami értelmesebbel a műsoridőt. A tömegpánik meg nagy biznisz… fene, ne
hagyjatok elkalandozni!)
Kettő:
Vannak rejtett veszélyforrások is. Meglepődtél? Én is.
„Ezen
a világon az emberi ész van a legtökéletesebben elosztva. Ugyanis mindenki meg
van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.” – mondotta Hofi, és az
emberek nevettek; pedig sírni kellett volna, hiszen valóban ilyenek vagyunk.
(Tisztelet
a kivételnek. MINDIG! Tisztelet a kivételnek!)
Szóval,
a legtöbben így vagyunk az interneten való böngészéssel is. Mi nyilván
felismerjük a veszélyt, mi nyilván nem esünk abba a hibába, mint a többi buta
liba. De nem, sajnálattal kell közölnöm, nem.
A
helyzet a következő: Néha még az író sem ismeri fel, hogy mit alkotott és így te
se nagyon fogod. A legjobb szándékkal ártotok egymásnak. *Aki itt már két
kézzel hadonászik a monitor felé, hogy aljas rágalom, és hogy ez mekkora
hülyeség, az kérem, gondolkozzék el, ezen az egy dolgon:*
Sokfélék
vagyunk. Minden ember agyára, érzelmeire másképp és másképp hat egy-egy
gondolat, vagy szöveg, esetleg kép. Attól még, mert a te lelkednek ez semmit
sem jelent, másokét esetleg felkavarhatja; és előhozhat olyan dolgokat… amiket
nos, nagyon nem kéne.
Az
olvasó azonosul a főhőssel. Aranyszabály, évezredek óta így van. Na most
magyarázd meg nekem, mi történik akkor, ha a főhős történetesen egy szadista
gyilkos?
Két
variáció van:
- A.) Az olvasó érett, már van egy stabil világképe és tisztában van a dolgok rendjével. Elolvassa, élvezi, esetleg erőt merít belőle... stb. stb. Másnap olvas valami egészen mást, és egy év múlva már nem is emlékszik erre.
- B.) Az olvasó labilis lelkiállapotban lévő kamasz, aki éppen a helyét keresi, méghozzá bizonyos példaképek és irányzatok segítségével. Rátalál egy ilyen horror történetre. Elolvassa. No és akkor mi lesz? A főhősnő gyönyörű és szó-szerint döglenek utána a férfiak. A főhősnő arra használja őket, amire csak akarja. A főhősnő erős és megingathatatlan… vagy ha meginog, a cimbije akkor is kirángatja a bajból. Hát nem bájos? Minden tizenéves álma, és egy nagy kalap szar. Senki nem látja, hogy a történet központjában divatosan öltözködő emberi roncsok állnak? Nem, senki. Valóban senki.
Oké,
asszem nagyon vázlatosan leírtam mindent, de tőmondatokban ennyit akartam:
Kedves
írónő, nem tudhatod kire milyen hatással van az írásod. Az a minimum, hogy ha
kell – márpedig kell! – kiteszed a piros karikát.
Kedves
olvasó, nyitot szemmel olvass és lásd meg, hogy mi motivál bizonyos
szereplőket, bizonyos cselekedetekre. And Be yourself.
Most
pedig, ezen rövid bevezető után, jöjjön maga a kritika:
Cím: A lélek nagyon
nem illik, és őszintén nem is értem miért épp ezt választottad. Bármit is
toldok be, a cím sokkal frappánsabb és ráadásul értelmesebb is lesz, mert
bárhogy is nézem… a lelkek se nem tébolyulnak, se nem gyilkolnak.
Kinézet:
- Fejléc
és sablon: Köhöm… amikor megláttam ezt a fejlécet leginkább valami nagyon
elcseszett németalföldi hentesüzletre asszociáltam; és szinte már hallottam is
a fülemben Jürgen bácsit, amint az ordibálja „Friss a bélszín, friss a kolbász!”
De tényleg, nagyon gáz. Javaslom mihamarabbi cseréjét, sőt, szerintem a
blogodhoz az illene a leginkább, ha a cím csak úgy lógna a blog felett.
Sokkalta stílusosabb lenne, mint ez a hentes-mészárszék dizájn. Ugyan csak
egyféle betűtípust használsz, ami gusztusosan egységessé teszi az egészet, az
viszont kicsit ront az összképen, hogy ez az egy olvashatatlan. (Főleg a dőlt
betűknél!) Szerintem próbálkozz meg valami szokványosabbal, kíméld az olvasóid
szemét, ha már a gyomrukat így megforgatod.
- Modulok: Szép, tiszta, rendezett.
- Egyebek: Egész ószom képeket használsz.
Karakterek: Nem. Néhány
tőszó kettőskeresztel elválasztva nem karakter leírás. És néhány lelkironcs
gyilkos, érzelmek és gondolatok nélkül nem karakter. Bocsi, ami nincs, arról
nem tudok kritikát írni.
Történet: Először a
pozitívumokat emelném ki, több okból is melyeket most nem sorolok fel, szóval:
bitang jó a helyesírásod és a történetvezetésed is egész következetes. Tudod,
hogy mit akarsz kihozni ebből a sztoriból, és tippjeim szerint már a 21.
fejezetig előremenően vannak jegyzeteid a matekfüzeted hátuljában. Ez igen dicséretes.
És
most a tucatnyi baki, ami miatt én egyszerűen nem tudtam élvezni a blogodat:
Nem
egy kib@szott napló! Nem, nem az! Én elhiszem, hogy Jane egy baromi laza csaj,
meg minden, de ez téged nem jogosít fel arra, hogy ilyen lazán vedd a dolgokat!
Így semmi súlya nincs a történetnek, üresen gyilkolsz és minden „nagy élet
igazság” amit közbe bepréselsz, nos, falra hányt borsó. Megmutatom, hogy
szerintem, hogy kell kinéznie egy ilyen jellegű irománynak. (Nyugi, nem írom át
az egész blogodat, csupán a második bejegyzést, mert az volt az a pont ahol
elsőként kiborultam, és nekiálltam esszét írni.)
[A következő
bejegyzésben publikálva az átírt verzió. :)]
Végül pedig: Figyelj, nekem a
témával, amivel foglalkozol összességében semmi bajom nincs. Szeretem a
durvább, véresebb sztorikat. Nagyon kreatív és érdekes dolgokat láttam már a
neten ebben az irányzatban is. DE, vedd figyelembe, hogy nem minden olvasód
rendelkezik olyan sziklaszilárd világképpel mint te, aki feltételezem a
történet írásától nem lettél se önkínzó, se tömeggyilkos. Tegyél ki egy
figyelmeztetést. Egy modul hozzáadása, ennyi az egész és már egy kicsit
könnyebb lehet a lelkiismereted. Ráadásul, ha valaki beperelne – ami egyáltalán
nem kizárt! – akkor van mire hivatkoznod, ráadásul igenis kötelességed
megjeleníteni, ha nagykorúaknak szánt tartalom csordogál a blogodról a
világűrbe, de főleg a földre és az emberek agyába. Légy tekintettel másokra,
vagy csak önzőségből kerüld el a számodra kínos helyzeteket.
Füh….
Aki ezt végig olvassa, esküszöm, küldöm a szmájlis matricát. ^^
Puszi: Brigi (L)





Köszönöm a kritikát.
VálaszTörlésKitettem a ,,piros karikát'' :))
Na jó, ezen a Jürgen bácsin jót nevettem, tényleg :DD Igyekszem a közeljövőben fejlécet változtatni.
Tisztában vagyok vele, hogy borzasztóan elrontottam a történetet azzal, ahogyan Jane gyilkolási módjait, stb. üressé tettem, de ez is változni fog.
És várom az átírt verziót, mert tényleg kíváncsi vagyok: )
Nagyon örülök, hogy hasznos volt számodra a kritikám, és néhol még szórakoztatott is :3
TörlésKíváncsi vagyok, hogy ezek után milyen lesz a folytatás, és a történet átírása pedig a közeljövőben felkerül. :3
Ui.: Mi lett a blogoddal? Nem találom sehol... .-.
Törléshttp://janeshorrorstory.blogspot.hu/ : )
Törlés